Ádám és Éva a XX. századi Közép-Európában

Závada Pál új hősét Apfelbaum Ádámnak hívják, aki 1937-ben vesz búcsút családjától, szerelmeitől, addigi élete nagyváradi helyszíneitől, hogy a fenséges művészetek és eszmék csábítására zavaros vizekre evezzen a harmincas évek végének Berlinjében.

Fölbukkan a század további időmetszeteiben - 1940-ben visszacsatolt városába látogat haza, '44-ben a váradi gettóba jut, hogy rettentő korok múltán magasra kapaszkodjék majd a berlini Fal romjain.

Ha eközben mindannyiszor Évát képzelnénk Ádám mellé, az nem volna rossz tipp. A válasz ennél mégis talányosabb - pedig még szóba se hoztuk Lilit figuráját. Rendre föllép viszont Lucifer "árnyvezérként" - s persze intrikus szerepeiben. A sorstörténetek strófái közt megszólal olykor az Úr - a kelleténél állítólag ritkábban -, és belekotnyeleskednek az angyalok, Orsi, Lenke és Charlie.

A maga tradícióira is reflektáló regényt keresztszálakként szövik át a vonatkozó időkhöz és helyekhez kötődő emlékezetes események, eszmék és alakok - élükön például a legendás szerkesztővel, Réz Pállal.