Mi lehet nagyobb cél egy ember számára, mint hogy utolérje a példaképét, sőt alkalomadtán túl is szárnyalja? Amundsen gyerekként rohan a kocsi mögött, amely a hazatérő hős felfedezőt, Fridtjof Nansent furikázza. Ő az első a tömegben. A kocsiból kipillantó és integető Nansen még nem tudja, hogy a fiú felnőve a legnagyobb vetélytársává válik majd. Roald Amundsen magának való, csöndes, de céltudatos figura. Első akar lenni az emberiség éppen legnagyobb versenyében, nevezetesen a Ki jut el előbb a világ végére? című játékban. Mi mindent kell feláldoznia egy ilyen cél elérése érdekében? Időt, pénzt, kutyákat, barátságokat, embereket – mindez elég lesz hozzá? A vezetőnek hidegebbnek kell lennie magánál a Déli-sarkpontnál is, hogy átvezesse az embereit a végtelen fagyon és az átláthatatlan ködön. Ez a hódítás kemény férfimunka: verseny az angolokkal, a természet legzordabb körülményeivel és főleg önmagukkal. Az ember, aki elérte a világ végét, mi többet mondhat annál, hogy mérései többé-kevésbé pontosak? A cél műszerekkel valójában betájolhatatlan.