A költőként indult, majd regényeivel átütő sikert arató írónő első novelláskötete volt az Alvók futása (1967), amely a Szabó Magda-életműsorozatban jelenik meg újra. A kötet írásai megannyi regénycsíraként jelzik az írói tartalékok bőségét, s szerkezetük is a regényekére emlékeztet: a múltba hosszan visszanyúló szálak egy-egy bogát fejtik fel – vagy vágják el egy-egy váratlan csattanóval. Történetek helyett szituációk, lezárt, végleges, emberek közötti formációk jelennek meg bennük, s a hangsúly a jellemek ütközésén, a pszichológiai ábrázoláson van. A novellák egyik alapmotívuma a halál, amely mindent átható közérzetként jelenik meg, s nem valamiféle lezártság, hanem inkább állandó jelenlét, a halottak utóéletének, az eleven világban való jelenlétüknek tudata.