"Rómeó és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér.
Szóvillantó titán – találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával, színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan… Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát?
Írt, játszott, rendezett, szavalt – mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes?
A szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott."
(Kelecsényi László)