Viktor Pelevin első nagy világsikere volt Az agyag géppuska, akkor, 1996-ban az orosz Playboy nemes egyszerűséggel az utóbbi évtizedek legjobb orosz regényének nevezte, maga a szerző pedig rejtélyesen azt mondta művéről: „Ez az első olyan regény a világirodalomban, melynek cselekménye az abszolút ürességben játszódik.”

Nos, ha „ürességben” – avagy „pusztaságban”, a Pjotr Puszta nevű főhős üres tudatában –, akkor ez szerfölött színes és izgalmas űr: tele a várva-váratlanul összeomlott Szovjetunió romjainak különös hangulatával, az orosz történelem átkozott kérdéseivel, az orosz kultúra emlékeivel, számítógépes korunk újfajta gondolkodásával, vallás- és mítosztöredékekkel s nem utolsósorban remek történetekkel.

Pjotr Puszta egy elmegyógyintézet lakója valamikor a kilencvenes években, ám egyúttal a tizenhetes forradalom utáni években, a polgárháborús Oroszországban él, éspedig mint Csapajev híres komisszárja, Petyka. A két valóságszint a regényben egyenlő mértékben valós (vagy virtuális): hol a polgárháború katonái közt vagyunk, ahol Csapajev és Petyka mély filozófiai beszélgetéseket folytat (a regénybeli vörös hadvezér ugyanis egyúttal a világ lényegét tisztán átlátó buddhista gondolkodó is), hol az elmegyógyintézeti ápoltak között. S megismerjük rémséges – vagy épp rémesen szép – álmaikat: a Maria nevű szappanopera-hősnő és Arnold Schwarzenegger „alkímiai esküvőjéről”, egy harakiri történetéről, néhány orosz újgazdag misztikus viszontagságairól…

S mindeközben Pjotr éppúgy epedezik a gyönyörű géppuskás lány, Anka után, amennyire a világ – és az agyag géppuska – titkát szeretné végre megérteni…