Schopenhauernek épp az adatott meg, hogy túl minden társadalmi és lelki meghatározottságon az emberi természet, a human condition legmélyére pillantson, és az emberi létezés olyan mozgatórugóit tárja fel, amelyek adottak mindörökre. S éppenséggel e mozgatórugók figyelmen kívül hagyása, azok lebecsülése az úgynevezett "haladás" mákonyától elbódítva, vezetett valójában az emberiség történelmének legnagyobb katasztrófáihoz. S ugyanez a helyzet napjainkban is, amikor magunk körül naponta láthatjuk, s tapasztalhatjuk, hogy a szabadjára engedett akarat hogyan tombol fékevesztetten mind a környezetet, mind az embert pusztítva. Mindezen jelenségek alapján azt kell mondanunk, hogy Schopenhauer nemhogy idejétmúlt gondolkodó lenne, hanem épp ellenkezőleg, tanítása időszerűbb, mint valaha. Vagyis "van jövője", ahogyan azt Schopenhauer-tanulmányában Thomas Mann már annak idején megjövendölte.