A művészet egyik legfontosabb sajátossága, hogy vannak bizonyos társadalmi-kulturális funkciói. Úgy tűnik, hogy ennek legjobb megkö-zelítése, ha a művészetet a cselekvéselméleten, az alkotói tevékenysé-gen keresztül közelítjük meg. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a művészet azért tud bizonyos funkciókat kifejteni, mert ugyanúgy cselekvés, mint a társadalmi cselekvések általában.
A művészet ilyen módon sajátos kordiag!nosztikai funkcióval rendel-kezik. S ez a funkció meg!hosszabbítható, mind a múlt, mind a jövő felé; de a perspektívát kijelölő pontot, a látásmódot meghatározó opti-kát a jelen határozza meg. Az persze további vizsgálatokat érdemelne (hiszen valószínűleg kultúránk egészére is igaz), hogy a művészet történetében sokkal nagyobb szerepet játszott a visszatekintés, mint az előretekintés, vagyis az emlékezés mindig hangsúlyosabb volt, mint az álmodozás. E meggondolás egyfajta szellemi háttere az itt követ-kező tanulmányoknak is. Röviden azt mondhatjuk, a művészet azért tud bizonyos funkciókat kifejteni, mert ugyanúgy cselekvés, mint a társadalmi cselekvések általában.