A régi szerzetes atyák tetteiről és mondásairól az újabb szerzetesek és a hívek épülésére összeállított gyűjteményeket a bizánci hagyományban a - szó szerint - 'atyakönyv' szókapcsolatból rövidült: paterikon névvel illették. A bizánci kultúrájú szlávok ezeket igen korán elkezdték óegyházi szláv nyelvre fordítani; már Szent Metód életírása megemlíti, hogy a szlávok apostola élete alkonyán többek között egy ilyen "atyakönyvet" is lefordított szlávra. Ezek a bizánci paterikonok (gyakran oroszosított oteènik néven is) egyrészt forrásul, másrészt mintául és ösztönzésül szolgáltak az orosz ortodox kolostorok számára, hogy írásban rögzítsék nevezetesebb szerzeteseik életét és tanítását. Amint Kijev, a nagyfejedelmi székhely volt a 988-ban hivatalosan is a bizánci egyház részévé váló orosz egyház központja, az orosz kolostorok legnevezetesebbje is Kijevben jött létre. A kijevi barlangkolostor lett a keleti szláv szerzetesség bölcsője, innen kerültek ki az egyre bővülő kolostori hálózat alapítói és vezetői.