Cholnoky László egész életében kompromisszum nélkül adta át és adta el magát az irodalomnak. Néhány írása fontos részévé vált az irodalmi hagyománynak, egyedi helyet azonban a századfordulós és a két világháború közötti időszak igencsak eltérő irodalmi tereiben tett merész kalandozásai biztosítanak számára a magyar irodalom történetében.

Nem az automatikus írást, hanem az automatizált szövegszerkesztési és szövegközlési gyakorlatokat fejlesztette tökélyre. Irodalmi munkálkodása különös és tanúságos kihívást jelentett az irodalmi mező számára. A végletekig próbára tette a minőségi irodalom intézményeit és közönségét, hogy mennyi apró trükköt, csalást és normasértést visel el az a rendszer, amely egyébként erőteljesen csábította a benne tevékenykedőket addig nem látott publikációs fogások alkalmazására.

Az olvasó képet kap nem csak Cholnoky László, hanem rajta keresztül a kortárs szerzők karrierépítési lehetőségeiről is, olyan lehetőségekről, amelyeket az időszak közben kanonikussá vált szerzői is kihasználtak. Ezáltal kínál a kötet új szempontokat és érdekes perspektívát mind a 20. század első harmadának szerzőit kutató szakemberek, mind az akkori irodalmi élet színfalai mögé bepillantást nyerni kívánó olvasók számára.