A 9. és 10. századi magyar történet fő kortárs írott forrása a De administrando imperio néven ismert bizánci összeállítás. Jelen kötet ennek magyarokkal kapcsolatos adatait vizsgálja történeti megközelítésből, a nemzetközi kutatásban az elmúlt évtizedekben elért újabb eredményekre építve. A szerzők a szövegben megőrzött adatokat a forrás keletkezésének egykori, 10. századi környezetébe ágyazva kísérlik meg értelmezni, figyelmet fordítva a szöveg összeállítóit vezető szempontokra és az általuk követett munkamódszerre is. Emellett kiemelten foglalkoznak a 9-10. századi magyar történetről megőrzött elbeszélés sztyeppei párhuzamainak felderítésével és bemutatásával, hogy ezáltal a korabeli, valós kulturális közegébe visszaillesztve értelmezhessék a konstantinápolyi udvarban lejegyzett történéseket. A kötet ezáltal a korai magyar történet egyik meghatározó szakaszának új, elsősorban az egykorú írott forrásokra szorosan támaszkodó interpretációját nyújtja.