Dobos Károly Dániel könyve a Közel-Kelet sémi nyelveinek nem szokványos bemutatását adja. Feldolgozása a nyelvvel – ez esetben a sémi nyelvekkel – mint társadalmi és kulturális jelenséggel foglalkozik. A könyv így minden nyelvvel kapcsolatban követi a nyelv és írás viszonyát, kitér a nyelvhasználat (diglosszia), a dialektusok, a nyelvi változások irányai (divergencia és konvergencia), valamint a térbeli és időbeli változások problémáira. A nagy nyelvi kultúráknál bemutatja a közös irodalmi hagyomány kialakulásának folyamatát, a birodalom mint nyelvi egységesítő erő szerepét, a nyelven belüli különbségeket az irodalmi nyelv esetében, a műfajok nyelvi sajátosságait. Módszere a kérdezés, bemutatva a kérdésekre adható különféle válaszokat. A könyv az ókortól napjainkig követi a sémi nyelvek történetét. A feldolgozás tartalmazza a sémi írásrendszerek tipológiáját is, kitérve egyes írások kalligrafikus rendszerére. A könyv színes képekkel gazdagon illusztrált.