Szent ember: Agamben legismertebb művében a római jognak ebből a homályos és paradox megjelöléséből bontja ki politikafilozófiája központi témáját, mely a kivétel Carl Schmitt-től kölcsönzött fogalmát és a foucault-i biopolitikát gondolja tovább. Elemzései a klasszikus görög filozófia szövegeitől a Harmadik Birodalom jogi berendezkedéséig fejtik fel a politikai etika jelenkori válságának eszmetörténeti gyökereit. A homo sacer, a büntetlenül elpusztítható, de fel nem áldozható élet lehetősége közvetlenül a szuverén hatalom létéből fakad, mely mint a jog felfüggesztésének letéteményese az antikvitás óta az államiság nélkülözhetetlen szerkezeti eleme. Így, bár ez a lehetőség legteljesebb formájában a haláltáborok lakóiban öltött testet, ott rejtőzik a modern demokráciák elvi alapvetésében is. A napjainkban zajló migrációs és menekültválságok képei a nyomasztó aktualitást adnak ennek a figyelmeztetésnek.

Giorgio Agamben olasz filozófus. Írásaiban a modernitás létállapotának sokrétű kritikai elemzését nyújtja. Fő gondolati irányait leginkább Walter Benjamin öröksége jelöli ki, de Arisztotelésztől Hegelen át Hanna Arendtig és Michel Foucault-ig a filozófiatörténet számos kanonikus szerzőjére reflektál. Nevét leginkább az 1990-es évek elején megkezdett politikaelméleti vizsgálódásai és az ezek nyomán született Homo sacer-sorozat írta be a köztudatba.