A Fordulat legújabb száma a klímaváltozás kérdését járja körül. A téma fenyegető aktualitásával és jelentőségével valószínűleg minden olvasónk tisztában van, de hogy pontosan hol kell keresni a klímaváltozás okait, és végső soron mit is lehet tenni ellene, az korántsem egyértelmű. A jelen lapszámban olvasható szövegek ezeket a kérdéseket próbálják megválaszolni. A szám abból a feltevésből indul ki, hogy a klímaváltozással kapcsolatos elterjedt magyarázatok alapvetően félreértik a jelenséget – és ezáltal a politikai cselekvést is hátráltatják. Konkrétan: az a népszerű elgondolás, amely „antropocén” néven ismert, és amely szerint az emberiség egésze általában felelős a környezetrombolásért, nem sok teret hagy az ellenállásnak, hiszen e szerint a magyarázat szerint „az ember” és „az emberiség” alapvetően ilyen, tehát sorsa elkerülhetetlen, és ebbe bele kell nyugodni. Ezzel szemben a szám első cikkében Andreas Malm és Alf Hornborg új megvilágításba helyezik a kérdést: egyrészt amellett érvelnek, hogy a legkomolyabb környezeti károkat okozó technológiák (például a szénenergia és a fosszilis üzemanyagok) elterjedéséért az emberiség egy szűk kisebbsége – a vállalataik termelékenységét fokozni kívánó tulajdonosok és tőkések – volt elsősorban felelős. A szén rendkívül környezetterhelő ipari felhasználása például a 19. századra vezethető vissza, amikor a brit textilgyárosok a termelés fokozása érdekében fokozatosan áttértek a vízenergiáról a szénre (erről a történelmi léptékű váltásról lásd Domschitz Mátyás összefoglalóját e számunk recenziói között). A társadalmi egyenlőtlenségek azonban nem csak a múltban játszottak kulcsszerepet a környezetszennyezésben: Malm és Hornborg arra is rámutatnak, hogy a globális osztálykülönbségek a károsanyag-kibocsátást is nagyban meghatározzák. Ahogy írják: „a 21. század elején az emberi népesség legszegényebb 45 százaléka a teljes kibocsátás 7 százalékáért felelt, míg a leggazdagabb 7 százalék az 50 százalékáért”. Mindez arra enged következtetni, hogy a klímaváltozás nem az emberiség kollektív ősbűne, hanem az ezen egyenlőtlenségekért is felelős gazdasági-politikai rend, azaz a kapitalizmus terméke. Ezért érdemes „antropocén” helyett tehát inkább „kapitalocénről” beszélni.