Kant felfogadott szolgálónak egy Martin Lampe nevű illetőt (ami csak látszik történeti igazságnak: az Aufklärer inasát a priori így kellett hogy hívják). A kritikai gondolkodás érlelődésében Lampe kulcsfigura. Kötelessége volt reggelente öt óra előtt öt perccel benyitni a filozófus hálószobájába, és elkiáltani magát ébresztésül. E katonás rendszer kellett ahhoz, nyomatékosítandó a hume-i riadót, hogy a dogmatikus álom végleg elhessenjen. A minden hajnalban kíméletlenül felharsanó kiáltás, melynek bölcseleti csattanása hosszabb távon még a legmegrögzöttebb dogmatikust is önvizsgálatra késztette volna, így hangzott: Es ist Zeit!

"Az elmúlt közel húsz évben több időt töltöttem Kanttal, fordítójaként és
író olvasójaként, mint bárki mással. Noha egy csomó mindent továbbra sem értek műveiből, valamelyest ráhangolódtam észjárására. Azzal áltatom magam, hogy van átjárás Kant betűje és szelleme között. Félő épp ezért, meg persze jó is,
hogy esztétikája eszme, a vele való szöszmötölés pedig bevégezhetetlen work in progress marad." (Papp Zoltán)

Papp Zoltán (1968) többek között Kant, Schiller, Joachim Ritter fordítója,
az ELTE BTK Művészetelméleti Intézetének tanára.