Egy negyvenöt évvel ezelőtt ihletett, négy évtizede olaszul megjelent József Attila-könyv lát végre napvilágot magyarul és itthon, közel a lírikus születésének centenáriumához. Méghozzá egy olyan magyar filozófus - Mészáros István - tollából, aki ma is Londonban él, s aki az elmúlt évtizedekben angolul írta és publikálta széles körű nemzetközi visszhangot keltett társadalomfilozófiai, politikaelméleti monográfiáit, vitairatait. Mészáros István 1956 előtt Lukács György legszűkebb tanítványi körébe tartozott. Mesterének szelleme és módszere azóta is termékeny örökség számára; kritikai attitűdje mellett is hű maradt ehhez a baloldali filozófiai tradícióhoz. Könyve filozófiai-esztétikai esszé és nem "szabályos" irodalomtörténeti tanulmány; számos következtetése, kor- és líraértelmezése még az új évszázad elején is időszerű. Miként József Attila életműve sem avul, sőt egyre lüktetőbben szól nekünk és rólunk.