Ez egy napsütötte regény. Hársfaillatú, eperízű, szerelmetes. Egy szerethető család története. Egy házaspáré és a gyermekeiké, egy vendéglőé, és egy olyan koré, amelyben olykor édes is lehetett az élet. Ebben a családban biztosan.
Operett, regényben elbeszélve, mondja művéről a szerző, ami persze túlzás, hiszen a történetnek vannak árnyékos lapjai is, de a végén azért jóra fordulnak a dolgok. (Szinte.) Az öregedő Szepinek hírneves vendéglője van a Városligetben, a Stefánián. Ide járnak ebédelni a környék hivatalnokai, iparosai, művészek és magánzók, családok és agglegények, a közelgő huszadik század és a Millennium boldog békeéveinek szereplői. Jönnek, mert itt fenséges házikosztra, kellemes társalgásra és szemre való felszolgálókra számíthatnak. Utóbbiak, Szepi három lánya pedig arra, hogy előbb-utóbb betoppan ide - ha nem is a szerelem, de legalább néhány épkézláb férjjelölt.
Csupa nevetés, csupa szeretet, csupa melegség ez a regény. Jolsvai András a tőle megszokott könnyedséggel és szellemességgel mutatja be ennek a boldog családnak a mindennapjait, a kemény munkát és a hétvégi önfeledt fürdőzést a hatalmas dézsában, élvezettel kíséri a családfőt bevásárló körútjaira a környékbeli bolgárkertészekhez, megtudhatjuk, micsoda érzéki örömet okoz a ház asszonyának néhány kiló édes eper, ha beköszönt a szezon. Az író játékos kedvében néhány festményt is odaálmodik a barátságos vendéglő falára. Hogy ezek történetesen Munkácsy-zsengék volnának, arról a szintén törzsvendég Benczúr Gyula szíves közléséből értesülünk. És itt sertepertél a fiatal Heltai Jenő is, pikáns verseivel bódítva a lányokat. Jolsvai András regénye egy derűsebb, emberibb, szerethetőbb világba röpíti vissza az olvasót. Ahol mi is otthonra lelhetünk.

Jolsvai András író, szerkesztő. Kiadói lektorként kezdte pályáját, majd irodalmi folyóiratoknál dolgozott. Később megfordult több napi- és hetilapnál is. Első szépirodalmi munkáját 1991-ben adta ki, azóta több, mint húsz kötettel jelentkezett.