A filozófia nem érzéketlenség, habár csökkenti az eleven fájdalmak csapását; nagy lelki és szellemi erő kell ahhoz, hogy ahhoz a filozófiához jussunk, melynek segítségét dicsérem; az érzéketlenség a jellem szokása, és nem győzelem eredménye.

Germaine de Staël

Habár Germaine de Staël, a 18-19. század fordulójának kimagasló írónője és politikai gondolkodója ismert Magyarországon, ma már kevés figyelmet kap, annak ellenére, hogy halálának 200. éves évfordulója alkalmából 2017-ben Franciaországban tudományos és kulturális rendezvények foglalkoztak vele. Ráadásul a 19. században a szerzőnek kultusza alakult ki Magyarországon: a magyar írónők közül csodálói közé tartozott Wesselényi Polixéna. Madame de Staëltól azonban nagyon keveset fordítottak magyar nyelvre. Csupán Németországról és Az irodalomról című műveiből jelent meg néhány részlet. Itt közreadott művének gondolatai a francia forradalom utáni kontextusban értelmezhetők, és rendszerint kiemelik, hogy Mme de Staël szakít a felvilágosodás ideáljaival. A mű mindamellett a 17. századi moralistáktól örökölt témákat is körüljár (hiúság, becsvágy), és feleleveníti a 18. századi boldogságfilozófiák kedvelt reflexióit (pl. a filozófia által nyújtott vigasztalás és a tanulmányok szeretete). A szöveg a korai romantika filozófiai esszéjének kiemelkedő példája.