A második világháború befejezését követő egy-két évben olyan változások mentek végbe Magyarországon, amelyek beteljesíteni látszottak az emberek szabadságvágyát. A Horthy-rendszer alávetettjei és értelmiségi kritikusai igazságos és szociálisan érzékeny társadalom megteremthetőségében bíztak.

A könyv vizsgálja a front elvonulása után közigazgatás nélkül maradt települések lakóinak önigazgató próbálkozásait, s a közmagatartás bonyolult összefüggéseit az emlékezőket megosztó Dévaványai Köztársaság példájával szemlélteti. Részletekbe menően bemutatja a szellemi elit legkiválóbbjainak demokráciaelképzeléseit. Különösen nagy figyelmet szentel a ma is eltérően megítélt Szekfű Gyula korabeli szellemi teljesítményének, valamint azoknak az eszmecseréknek, amelyekben a különböző pártállású és világfelfogású értelmiségiek keresték a Magyarországra és a nagyvilágra egyaránt nyitott új társadalmi-politikai rendszer megvalósításának lehetőségét.